Csador, abaja, burka, hidzsab, nikáb. Az európai fülnek idegenként hangzó szavak némelyikéről sejtjük ugyan, hogy valamilyen női ruhadarabot jelölnek, de a pontos különbség közöttük nem egészen világos számunkra. És amit nem ismerünk, azt hajlamosabbak vagyunk elutasítani.
„Nyugat-Európát mindinkább irritálja a burka" - szól az MTI aktuális tudósításának címe, amelyben arról a francia törvénytervezetről esik szó, miszerint megbüntetnék a közintézményekben és a tömegközlekedési eszközökön a hagyományos iszlám viseletben megjelenő nőket. „A rasszista buszsofőrök nem állnak meg a fiatal muszlim lányoknak, akik hidzsábban várakoznak a megállóban" - írja ezzel egy időben az angol Daily Mail napilap is. Mint a két idézett címből is kitűnik, Nyugat-Európa nem igazán tudja, mit kezdjen a bevándorló muszlim nők tradicionális öltözködési szokásaival.
A kendőellenes érvek két csoportba oszthatók. A tiltakozók egy része az iszlám fundamentalizmus jelképének tekinti a hagyományos viseletet, és a beilleszkedés hiányát véli felfedezni benne. A másik európai érv szerint pedig a kendő a női elnyomást szimbolizálja. A francia javaslat szerint nem lehet ugyanis elvárni egyetlen nőtől sem, hogy eltakarja az arcát, mert ez szembemegy a férfi és nő egyenlőségét is hirdető köztársasági eszmékkel.
Az olaszoknál is a nőpolitikáért felelős miniszter sorakozott fel elsőként a tiltást szorgalmazók mögé, mondván: az olasz törvények szerint nem lehet olyan ruhát viselni közterületen, amelyből nem felismerhető az arc. Meg kellene tehát tagadni az olasz állampolgárságot „azoktól a muzulmánoktól, akik arcuk elfedésére kényszerítik családtagjaikat." Mara Carfagna szerint a burka nem vallási jelkép, hanem a nők férfiak általi elnyomásának eszköze.
Beleszólhat a hatalaz öltözködésbe?
A bevándorló muszlim nők viszont éppen olyan érvekkel válaszolnak a vádakra, amelyekkel az európaiak gyenge pontjára tapintanak. Azt kérdezik ugyanis, nem alaptalanul: Hol a törvény előtti egyenlőség, ha nem engedik nekik, hogy úgy öltözködjenek, ahogy szeretnének? Hol a másság és sokszínűség tisztelete? Miért a sok ruháért kell büntetni egy nőt, miért nem inkább a túl kevésért? Ha a katolikus apácák járhatnak az egész testet elfedő ruhában, a muszlim nők miért nem?
Az angol buszsofőrök egyébként azért nem állnak meg a hidzsábot, azaz fejkendőt viselő muzulmán lányoknak, mert így akarják elkerülni saját járataikon az etnikai konfliktust. A tradicionális viseletben utazó muszlimokat ugyanis gyakran éri atrocitás a buszokon a ruházatuk miatt. Az angolok egyelőre a hagyományos muzulmán viselet védelme mellett foglaltak állást, így a rendőrségi vizsgálatot követően rendőrtiszteknek kell majd megóvni a muszlim diáklányokat a rasszista támadásoktól. De lehet-e minden muzulmán nő mellé rendőrt állítani kísérőnek? És lehet-e bármit kezdeni azzal, ha az európai többséget irritálják az iszlám öltözködési szokások?
„Franciaország leckét adott civilizációból minden európai országnak" - lelkendezett például egy olasz jobboldali politikus a francia szigorítás hallatán. A britek még hezitálnak, mert az arc vagy az egész test takarását ugyan ők is ellenzik, mégsem szeretnék, ha a kormány bármi módon beleszólhatna az egyének öltözködésébe.
Ne látszódjon a nő alakja
Persze, maga a muzulmán világ sem képvisel egységes álláspontot a nők öltözetét illetően, hiszen az éppen az adott iszlám ország konzervativizmusának mértékét tükrözi. Tunéziában például Habib Bourgiba elnök, akit a nők felszabadítójaként is emlegetnek, már 1956-ban kitiltotta a hidzsábot az iskolákból, mondván, az csak egy „utálatos rongy", amitől meg kell szabadítani a nőket. Sok tunéziai fiatal nő valóban a szabadságát fejezi ki a fejkendő viselésének visszautasításával, ugyanakkor a fiatalok között is sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz és a kendőviseléshez.
A kultúrák találkozása mindenesetre sosem zajlik zökkenőmentesen. Akárhány muszlim nő is állítja, hogy szereti a kendőt és senki nem kényszeríti a viselésére, az európaiak nem hisznek nekik. Hogyan is értethetné meg velünk egy muzulmán nő, hogy a kendője nélkül meztelennek érzi magát, amikor számunkra mindennapos látvány egy feneket alig takaró szoknya vagy egy köldökig dekoltált ruha? Hogyan érthetnénk meg, hogy az abajában éppen az a lényeg: a nő alakja nem látszódik?
Az arabok - férfiak és nők is - abból indulnak ki, hogy a férfit túlságosan izgatja a nő látványa, ezért a nők a ruházatukkal felelősséget vállalnak, hogy a férfinak ne támadjanak illetlen gondolatai. Az európai mentalitás viszont csak a férfit teszi felelőssé, ha nem tud civilizált ember módjára reagálni az alulöltözött nő látványára. A női magabiztosságról is alapvetően mást gondolunk, arabok és európaiak. Az a nő, aki itt sokat megmutat magából, biztosnak tűnik a nőiességében, pedig az arab világból nézve inkább erőlködésnek tűnik az igyekezete, mintha nem hinne benne, hogy egy férfit akár egyetlen pillantással is le lehet teríteni.
Kendőlexikon
Abaja: Fekete köpeny karkivágással, a fejtetőtől a sarokig ér. Általában a Perzsa-öböl országaiban hordják.
Burka: Bőrből vagy vastag szőttesből készült maszk, amelynél a szem előtti rést is rács takarja, így viselőjének a szeme sem látható. A tálib uralom idején Afganisztánban a nők csak burkában mutatkozhattak.
Csador: Főként az iráni nők hordják nyilvános helyeken ezt a körcikk alakú szövetet, amelyet úgy lógatnak le a fejükről, hogy csak az arcukat hagyja szabadon, és kézzel fogják össze maguk előtt.
Hidzsáb: Általában az arcot szabadon hagyó iszlám fejkendőt értik rajta, amely teljesen elfedi a hajat, nyakat és fület. Szó szerint függönyt jelent, tág értelemben pedig így neveznek minden női ruhadarabot, amely megfelel az iszlám előírásainak.
Nikáb: A teljes arcot takaró, a szemnél csak résnyi lyukat hagyó fátyol, amelyet a földig érő köpeny fölé húznak.
Miért fedi kendő a muszlim nőket?
Huszonnégy éven át Mohamed prófétának egyetlen felesége volt: Kadija, akinek nem kellett sem elfátyoloznia magát, sem pedig az idegen tekintetek elől elzárkóznia. Az ő halála után, Mohamed feleségei között azonban egymást érték az intrikák, féltékenységi jelenetek és botrányok. A próféta ekkor üzenetet kapott Allahtól: különítse el feleségeit egymástól lefüggönyözött szobákban, ahonnan csak úgy léphetnek ki, ha tetőtől talpig le vannak takarva. Ez a szabály eredetileg a próféta feleségeinek jó hírét volt hivatott védeni, de fokozatosan érvényesnek tekintették minden muszlim nőre.
A perzsáknál még régebbi hagyománya van a nők elfátyolozásának: az ősi Asszíriában a nemesi származású feleségek fátyla a magas státusz jele volt, és csak az alacsonyabb rangú nők jártak kendőzetlenül. Azt a rabszolganőt, akit fátyolviselésen értek, olvadt szurokkal öntötték nyakon.
Szaúd-Arábiában a legtöbb nő ma is a világtól elfüggönyözve él, mint annak idején Mohamed próféta feleségei. A szomszéd országban, az Egyesült Arab Emirátusokban viszont a katonanők egyszerűen csak hátrakötik a hajukat egy kendővel, majd helikopterekből ugrálnak ki, fegyverrel a vállukon.
Csador, abaja, burka, hidzsab, nikáb. Az európai fülnek idegenként hangzó szavak némelyikéről sejtjük ugyan, hogy valamilyen női ruhadarabot jelölnek, de a pontos különbség közöttük nem egészen világos számunkra. És amit nem ismerünk, azt hajlamosabbak vagyunk elutasítani.
„Nyugat-Európát mindinkább irritálja a burka" - szól az MTI aktuális tudósításának címe, amelyben arról a francia törvénytervezetről esik szó, miszerint megbüntetnék a közintézményekben és a tömegközlekedési eszközökön a hagyományos iszlám viseletben megjelenő nőket. „A rasszista buszsofőrök nem állnak meg a fiatal muszlim lányoknak, akik hidzsábban várakoznak a megállóban" - írja ezzel egy időben az angol Daily Mail napilap is. Mint a két idézett címből is kitűnik, Nyugat-Európa nem igazán tudja, mit kezdjen a bevándorló muszlim nők tradicionális öltözködési szokásaival.
A kendőellenes érvek két csoportba oszthatók. A tiltakozók egy része az iszlám fundamentalizmus jelképének tekinti a hagyományos viseletet, és a beilleszkedés hiányát véli felfedezni benne. A másik európai érv szerint pedig a kendő a női elnyomást szimbolizálja. A francia javaslat szerint nem lehet ugyanis elvárni egyetlen nőtől sem, hogy eltakarja az arcát, mert ez szembemegy a férfi és nő egyenlőségét is hirdető köztársasági eszmékkel.
Az olaszoknál is a nőpolitikáért felelős miniszter sorakozott fel elsőként a tiltást szorgalmazók mögé, mondván: az olasz törvények szerint nem lehet olyan ruhát viselni közterületen, amelyből nem felismerhető az arc. Meg kellene tehát tagadni az olasz állampolgárságot „azoktól a muzulmánoktól, akik arcuk elfedésére kényszerítik családtagjaikat." Mara Carfagna szerint a burka nem vallási jelkép, hanem a nők férfiak általi elnyomásának eszköze.
Beleszólhat a hatalaz öltözködésbe?
A bevándorló muszlim nők viszont éppen olyan érvekkel válaszolnak a vádakra, amelyekkel az európaiak gyenge pontjára tapintanak. Azt kérdezik ugyanis, nem alaptalanul: Hol a törvény előtti egyenlőség, ha nem engedik nekik, hogy úgy öltözködjenek, ahogy szeretnének? Hol a másság és sokszínűség tisztelete? Miért a sok ruháért kell büntetni egy nőt, miért nem inkább a túl kevésért? Ha a katolikus apácák járhatnak az egész testet elfedő ruhában, a muszlim nők miért nem?
Az angol buszsofőrök egyébként azért nem állnak meg a hidzsábot, azaz fejkendőt viselő muzulmán lányoknak, mert így akarják elkerülni saját járataikon az etnikai konfliktust. A tradicionális viseletben utazó muszlimokat ugyanis gyakran éri atrocitás a buszokon a ruházatuk miatt. Az angolok egyelőre a hagyományos muzulmán viselet védelme mellett foglaltak állást, így a rendőrségi vizsgálatot követően rendőrtiszteknek kell majd megóvni a muszlim diáklányokat a rasszista támadásoktól. De lehet-e minden muzulmán nő mellé rendőrt állítani kísérőnek? És lehet-e bármit kezdeni azzal, ha az európai többséget irritálják az iszlám öltözködési szokások?
„Franciaország leckét adott civilizációból minden európai országnak" - lelkendezett például egy olasz jobboldali politikus a francia szigorítás hallatán. A britek még hezitálnak, mert az arc vagy az egész test takarását ugyan ők is ellenzik, mégsem szeretnék, ha a kormány bármi módon beleszólhatna az egyének öltözködésébe.
Ne látszódjon a nő alakja
Persze, maga a muzulmán világ sem képvisel egységes álláspontot a nők öltözetét illetően, hiszen az éppen az adott iszlám ország konzervativizmusának mértékét tükrözi. Tunéziában például Habib Bourgiba elnök, akit a nők felszabadítójaként is emlegetnek, már 1956-ban kitiltotta a hidzsábot az iskolákból, mondván, az csak egy „utálatos rongy", amitől meg kell szabadítani a nőket. Sok tunéziai fiatal nő valóban a szabadságát fejezi ki a fejkendő viselésének visszautasításával, ugyanakkor a fiatalok között is sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz és a kendőviseléshez.
A kultúrák találkozása mindenesetre sosem zajlik zökkenőmentesen. Akárhány muszlim nő is állítja, hogy szereti a kendőt és senki nem kényszeríti a viselésére, az európaiak nem hisznek nekik. Hogyan is értethetné meg velünk egy muzulmán nő, hogy a kendője nélkül meztelennek érzi magát, amikor számunkra mindennapos látvány egy feneket alig takaró szoknya vagy egy köldökig dekoltált ruha? Hogyan érthetnénk meg, hogy az abajában éppen az a lényeg: a nő alakja nem látszódik?
Az arabok - férfiak és nők is - abból indulnak ki, hogy a férfit túlságosan izgatja a nő látványa, ezért a nők a ruházatukkal felelősséget vállalnak, hogy a férfinak ne támadjanak illetlen gondolatai. Az európai mentalitás viszont csak a férfit teszi felelőssé, ha nem tud civilizált ember módjára reagálni az alulöltözött nő látványára. A női magabiztosságról is alapvetően mást gondolunk, arabok és európaiak. Az a nő, aki itt sokat megmutat magából, biztosnak tűnik a nőiességében, pedig az arab világból nézve inkább erőlködésnek tűnik az igyekezete, mintha nem hinne benne, hogy egy férfit akár egyetlen pillantással is le lehet teríteni.
| Kendőlexikon Abaja: Fekete köpeny karkivágással, a fejtetőtől a sarokig ér. Általában a Perzsa-öböl országaiban hordják. Burka: Bőrből vagy vastag szőttesből készült maszk, amelynél a szem előtti rést is rács takarja, így viselőjének a szeme sem látható. A tálib uralom idején Afganisztánban a nők csak burkában mutatkozhattak. Csador: Főként az iráni nők hordják nyilvános helyeken ezt a körcikk alakú szövetet, amelyet úgy lógatnak le a fejükről, hogy csak az arcukat hagyja szabadon, és kézzel fogják össze maguk előtt. Hidzsáb: Általában az arcot szabadon hagyó iszlám fejkendőt értik rajta, amely teljesen elfedi a hajat, nyakat és fület. Szó szerint függönyt jelent, tág értelemben pedig így neveznek minden női ruhadarabot, amely megfelel az iszlám előírásainak. Nikáb: A teljes arcot takaró, a szemnél csak résnyi lyukat hagyó fátyol, amelyet a földig érő köpeny fölé húznak. Miért fedi kendő a muszlim nőket? Huszonnégy éven át Mohamed prófétának egyetlen felesége volt: Kadija, akinek nem kellett sem elfátyoloznia magát, sem pedig az idegen tekintetek elől elzárkóznia. Az ő halála után, Mohamed feleségei között azonban egymást érték az intrikák, féltékenységi jelenetek és botrányok. A próféta ekkor üzenetet kapott Allahtól: különítse el feleségeit egymástól lefüggönyözött szobákban, ahonnan csak úgy léphetnek ki, ha tetőtől talpig le vannak takarva. Ez a szabály eredetileg a próféta feleségeinek jó hírét volt hivatott védeni, de fokozatosan érvényesnek tekintették minden muszlim nőre. A perzsáknál még régebbi hagyománya van a nők elfátyolozásának: az ősi Asszíriában a nemesi származású feleségek fátyla a magas státusz jele volt, és csak az alacsonyabb rangú nők jártak kendőzetlenül. Azt a rabszolganőt, akit fátyolviselésen értek, olvadt szurokkal öntötték nyakon. Szaúd-Arábiában a legtöbb nő ma is a világtól elfüggönyözve él, mint annak idején Mohamed próféta feleségei. A szomszéd országban, az Egyesült Arab Emirátusokban viszont a katonanők egyszerűen csak hátrakötik a hajukat egy kendővel, majd helikopterekből ugrálnak ki, fegyverrel a vállukon. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése